A Harry Potter-filmek két részre csapott lezárásukhoz közeledve búcsúztatják a szemüveges varázslótanonc seprűnyélben, mutálásban és legénybajuszban gazdag éveit; ezt pedig nagyzenekari bődület kíséri John Williams nyomdokain haladva.
A filmsorozat hetedik részéhez tartozó zenét már az első epizódban is közreműködő Alexandre Desplat szerezte, de a filmek főcímzenéjét az első rész óta John Williamsnek köszönheti a világ - illetve ennél jóval többet persze. A színes-szagos nagyzenekari munkák igyekeznek utolérni a sötétebb tónusokat megütni szándékozó képeket, és ez legtöbbször sikerül is nekik. Állandó és ismert szereplő a varázslatosságot jelző csilingelés, a nagy tereket festő kürt, illetve a kalandot sejtető, rövid és gyorsan ismétlődő vonós szúrkálás.
A sokrészes sorozat befejező epizódjaihoz természetesen grandiózus zenei háttér dukál, amit Desplat nem is sajnál ki kompozícióiból. Szinte minden darabban egymást erősítve rajzolnak egyre nagyobb íveket az egyes szekciók, és még a meghitt pillanatokat aláfestő darabok alatt is sokszor hiperaktív, nyughatatlan zenészek szólnak közbe hangszereikkel. A John Williams-féle hagyományokat lelkes diákként követő szerző zenéit hallgatva képek nélkül is kirajzolódhatnak a film egyes jeleneteinek kockái, úgyhogy sejthetően hatékonyan támogatják majd a vásznon zajló eseményeket is.
A Harry Potter-széria utolsó néhány órájának muzsikái tehát egy kiváló mester alázatos és tehetséges "tanítványának" kezei közül kerülnek a mozik hangszóróin keresztül a fülekbe, ám ezek a vizuális ingerek mellett bizonyára ritkábban jutnak majd el a nézők agyáig, mint a szövegek vagy képek, de bizony sokszor ez a sorsuk a dolgukat jó iparosként végző filmzenéknek.
A filmsorozat hetedik részéhez tartozó zenét már az első epizódban is közreműködő Alexandre Desplat szerezte, de a filmek főcímzenéjét az első rész óta John Williamsnek köszönheti a világ - illetve ennél jóval többet persze. A színes-szagos nagyzenekari munkák igyekeznek utolérni a sötétebb tónusokat megütni szándékozó képeket, és ez legtöbbször sikerül is nekik. Állandó és ismert szereplő a varázslatosságot jelző csilingelés, a nagy tereket festő kürt, illetve a kalandot sejtető, rövid és gyorsan ismétlődő vonós szúrkálás.
A sokrészes sorozat befejező epizódjaihoz természetesen grandiózus zenei háttér dukál, amit Desplat nem is sajnál ki kompozícióiból. Szinte minden darabban egymást erősítve rajzolnak egyre nagyobb íveket az egyes szekciók, és még a meghitt pillanatokat aláfestő darabok alatt is sokszor hiperaktív, nyughatatlan zenészek szólnak közbe hangszereikkel. A John Williams-féle hagyományokat lelkes diákként követő szerző zenéit hallgatva képek nélkül is kirajzolódhatnak a film egyes jeleneteinek kockái, úgyhogy sejthetően hatékonyan támogatják majd a vásznon zajló eseményeket is.
A Harry Potter-széria utolsó néhány órájának muzsikái tehát egy kiváló mester alázatos és tehetséges "tanítványának" kezei közül kerülnek a mozik hangszóróin keresztül a fülekbe, ám ezek a vizuális ingerek mellett bizonyára ritkábban jutnak majd el a nézők agyáig, mint a szövegek vagy képek, de bizony sokszor ez a sorsuk a dolgukat jó iparosként végző filmzenéknek.
0 coment�rios:
Megjegyzés küldése