2013. szeptember 30., hétfő

[kritika] Lopom a sztárom (2013)

Hermione miután kijárta a Roxfortot úgy gondolta, hogy ideje lenne belekóstolni a mugli életbe, és elkezdett bulikba járni, facebookozni, és lopkodni. Mindezt olyan körítéssel, mintha a GTA valamelyik különálló epizódjával játszanánk, amiben nem férfik, hanem nők vannak a főszerepben, és ami megtetszik a karaktereknek azt megszerzik, legyen az bárkié. 

 Egy tinikből álló csapat, akiket elvarázsol a hollywoodi sztárok élete, úgy döntenek, hogy megpróbálnak betörni egy-egy sztár házába. Megteszik egyszer, megteszik kétszer, és a sok luxus divatcikk olyannyira ámulatba ejti őket, hogy napi szintű mulatságot csinálnak a betörésekből. Egyszerűen nem tudnak leállni, ami egy ilyen kockázatos kaland során annyit jelent, hogy mehetnek a hűvösre… A film egy óriási reklám a luxuscikkeknek, valamint a lányoknak egy igazi nyálcsorgató előadás. Ugyanakkor van mélyebb mondanivalója is, mégpedig a média óriási hatalma, mely elképesztően tudja befolyásolni a fiatalokat (és amúgy bárkit). Legyen ez egy divatos szokás vagy éppen a facebook, mert hát ugye a like-ok aranyat érnek, és sokaknak örömet okoz, ha látják, hogy egyre többen kedvelik az adott képet vagy kiírást. Épp ezért sokan úgy hiszik, hogy ez egy verseny, és minél nagyobb szenzációt vagy balhét osztunk meg a közösségi hálón, annál „híresebbek leszünk”. No, de vajon meddig lehet elmenni? Bármeddig, hiszen a filmbeli szereplők nem kisebb celebekhez törtek be, mint Paris Hilton vagy éppen Lindsay Lohan. És hát valljuk be, egy baráti társaságban lehet ám menőzni egy olyan képpel, ahol egy híresség lakásában pózolunk. 

A Lopom a sztárom műfajilag nehezen besorolható, mert kapunk tőle drámát, krimit, kalandot, humort, stb. Valamint igaz történetet dolgoz fel. Sofia Coppola filmje megmutatja, hogy a hírnévre mindenki (kivételek persze vannak) vágyik, legyen az szegény vagy éppen gazdag, és ez a fiatalok körében nagyon elterjedt manapság. Viszont a tálalást nem sikerült tökéletesen kiviteleznie, de még jól sem. Unalmas, a témájától függetlenül érdektelen lett a film. A színészek szintén nem alkottak semmi jót, hiába volt itt Emma Watson, mert egyszerűen nem volt idejük kibontakozni. Így az összképre nézve nincs semmi okunk az örömre. 

Mint film, biztos nem lesz maradandó, de talán felnyitja néhány fiatal szemét, hogy a csilli-villi, márkás cuccok nem jelentik az életet. A kevesebb néha több, és meg kell becsülni azt, amink van, pláne, ha nem napról-napra kell megélnie az adott családnak. 4/10

2013. szeptember 6., péntek

Harry Potter varázsköpönyege a valóságban

A 3D nyomtatásnak köszönhetően immáron otthon is készíthetők láthatatlanná tevő műanyag „köpenyek” – jelentették be májusban az észak-karolinai Duke Egyetem kutatói. Szintén a Duke Egyetemen hét éve mutatták be az első működő modellt. A köpeny eltéríti a mikrohullámú sugarakat, amelyek egy „rejtett” tárgy belsejébe áramlanak, és az enyhe torzulás következtében úgy tűnik, mintha semmi nem lenne ott. 

 A 3D nyomtatótechnológia fejlődésének következményeként ilyen köpönyeget ma már sokkal egyszerűbb és olcsóbb előállítani, mint akkor. Párezer dolláros (lehetőleg ráolvasztásos, azaz FDM) printer kell hozzá, és egy éjszaka alatt el is készül. Az alapanyag és az egész folyamat (nyomtató nélküli) összköltsége nem haladja meg a 100 dollárt. A villamosmérnök Yaroslav Urzhumov és munkatársai kinyomtattak egy tárgyat, ami úgy néz ki, mintha frizbi lenne ementáli sajtból. A (9,7-10,1 GHz) mikrohullám-sugarakat eltérítő lyukak helyét, méretét és formáját algoritmusok határozták meg, a gyártási folyamat 3-7 óra. 

A kutatók szerint a közeli jövőben a köpeny nagyobb hullámhosszon, így a látható és infravörös fény esetében is működőképes lesz. Nanotechnológiai módszerekkel (a mikrohullámú frekvenciákhoz használt polimerhez hasonló) átlátszó polimerből és üvegből szintén el lehet majd készíteni. Az első alkalmazások a hadi iparban várhatók, de békésebb ágazatokban szintén hasznosítható lesz. A lemezszerű köpeny közepén lévő (kb. 15 centis) „üres” területre Urzhumovék fényelnyelő tárgyat tettek. 

Amikor a mikrohullámú sugarak a lemez oldalán keresztül a tárgyra irányulnak, olyan érzésünk támad, mintha se az, se semmiféle árnyék nem lenne ott. Urzhumov szerint technikájukkal elvileg sokkal nagyobb tárgyak, készülékek is létrehozhatók. Számítógépes szimulációkat futtatott le, és arra a következtetésre jutott, hogy akár 2,5 centi vékony polimeralapú rétegek is kivitelezhetők több méter átmérőjű objektumokban. A tárgyak egyelőre csak oldalról nézve láthatatlanok. 

Ahhoz, hogy teljesen azok legyenek, a tárgyakat teljesen körbezáró nagyobb szerkezetté kell összeragasztani több köpenyt. 

 Mivel Urzhumov online megosztotta és használati utasítással látta el a tervfájlt, bárki hozzáférhet.

A VIDEÓ