2017. január 28., szombat

Tóth Tamás Boldizsár hamar visszazökkent a rowlingi varázsvilágba

Sok év kihagyás után 2016 megint Harry Potterről szólt: október végén magyarul is megjelent a varázsvilág történetét tovább bontogató színdarab, Az elátkozott gyermek szövegkönyve, ugyanekkor került a boltok polcaira a Harry Potter és a titkok kamrája illusztrált kiadása, és november közepén mutatták be a hazai mozik A legendás állatok és megfigyelésük című filmet, melynek alapját Harry egyik tankönyve adta. A Harry Potter-könyveket és -filmeket a kezdetek óta Tóth Tamás Boldizsár fordította, akit nehézségekről, különbségekről, fordítói finomságokról faggattunk. Közben kiderült az is, van-e saját HP-szótára, és elárulta, hogyan született a durrfarkú szurcsók magyar neve. 

Bár Az elátkozott gyermek a Harry Potter-univerzum része, mégis külön darab, hiszen egyrészt nem Rowling írta, másrészt műfaját tekintve nem regény, hanem dráma. Fordítóként miben látta a legmarkánsabb különbséget a sorozat eredeti köteteihez képest? 

A Harry Potter és az elátkozott gyermek lefordításakor két problémával szembesültem. Az egyik valóban a műfajbeli különbözőséggel függ össze, a másik azzal, hogy ez a történet tizenkilenc évvel a regénysorozatbeli kalandok után játszódik. A leírt szöveg természetesen sosem egyértelmű, azt az olvasónak értelmeznie kell, a fordítónak pedig még inkább, hiszen csak úgy tudja a célnyelven visszaadni azt, amit – értelmezése szerint – a szerző az adott szóval, mondattal, illetve az egész művel el akart érni. Egy regény, amit elsősorban olvasásra szántak, viszonylag könnyen értelmezhető, mert leírások vannak benne, és az „élő” beszédet, tehát az idézeteket, azaz a párbeszédeket idéző mondatok értelmezik. Ezzel szemben a Harry Potter és az elátkozott gyermek egy színdarab leírt szövege. 99 százalékban dialógusokból áll, és ezeket nagyon kevés értelmező instrukció egészíti csak ki. A szöveg a színházi előadás próbái során csiszolódott, tökéletesedett, és vált színpadon jól előadhatóvá – ezzel párhuzamosan pedig olvasva kicsit nehezebben értelmezhetővé. Mivel a darabot elsősorban előadásra és csak másodsorban olvasásra szánták, ezzel nincs is semmi baj, viszont az én munkámat ez némileg megnehezítette, főként mivel nem láttam a londoni színházi előadást, vagyis nem láttam a szöveget „élni”. Ez tehát a műfajban rejlő nehézség. A másik probléma abból fakadt, hogy a darab nem a regénysorozatbeli történet közvetlen folytatása, hanem eltelt közben tizenkilenc év, a gyerekek érett felnőttek lettek, megváltozott a gondolkodásuk, a stílusuk, tehát gyakorlatilag újra ki kellett találnom őket, már ami az egyes szereplők magyar beszédstílusát illeti. Plusz új szereplők is vannak a darabban, akik közül a legfontosabbak a két főszereplő kamaszfiú és a fiatal felnőtt nő. Az ő jellemük, gondolkodásuk, stílusuk „belövéséhez” rövid leírásokon kívül csak a számukra írt párbeszédszövegek adtak támpontokat – és ezzel vissza is kanyarodtunk a leírt színpadi szöveg értelmezésének nehézségeihez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése